Áginak és Gábornak

Sziasztok!

 

Most 2015 augusztus 2. van. Nem tudom, hogy mikor fedezitek fel ezt az oldalt, lehet, hogy már holnap, lehet, hogy tíz év múlva, lehet, hogy soha, de akárhogy is legyen, le kell írnom Nektek néhány dolgot, amiért az anyukátok biztosan nagyon mérges lesz rám, de nem nagyon érdekel.

 

Kicsit hosszú lesz, remélem lesz türelmetek végigolvasni. Érdemes!

 

Gabi nagyon szerette mindkettőtöket, ezért is voltam nagyon szomorú, amikor nem jöttetek el a temetésére. Tudom, hogy az anyukátok nem engedte, vagy még azt is el tudom képzelni, hogy eltitkolta előletek a temetés napját, de oka volt rá: nagymamátok (nem a déd) él. Él, és ott volt a Gabi koporsója mellett. Biztos nagyon kínos lett volna anyukátoknak, ha megkérdezitek tőle, hogy ki az a síró néni. Az a síró néni a Ti nagymamátok, anyukátok édesanyja, Kati néni, akről kicsi korotok óta azt hiszitek, hogy már rég meghalt, mert otthon ezt mondták nektek.

 

Gabinak és édesanyátoknak nagyon nehéz gyerekkora volt. Kegyetlen mostohaapjuk testileg és lelkileg is bántalmazta őket. El sem tudjátok képzelni, hogy ők ketten miken mentek keresztül, nem is akarom itt részletezni, ha gondoljátok kérdezzetek rá otthon. Már nem vagytok kisgyerekek. Ha most még nem is (bár egy kicsit furcsállom), de később biztosan elkezditek majd kutatni a gyökereiteket, és akkor borul majd a bili. Egy időre felborul majd a családi béke, mert fény fog derülni jónéhány titokra. 

 

Ahogy az előbb is említettem, már nem vagytok kisgyerekek. Bármikor kimehettek a Gabi sírjához (Megyeri úti temető, 33-as parcella, 3. sor),

mint, ahogy a temetésére is eljöhettetek volna, akár külön is (én biztosan ezt tettem volna, de nem vagyunk egyformák). Vigyetek Neki egy szál virágot, biztosan örülne neki, ha látná/látja. A sírja mellett van egy kis pad, amire leülhettek egy pár percre.

 

Anyukátok nagyon haragszik az édesanyjára (A Ti nagymamátokra), a múltban történtek miatt. A Gabi is így volt vele sokáig. Csak a halálos ágyán bocsátott meg neki, és végül ki tudta mondani, hogy "szeretlek anyu".

 

Nem akarom szidalmazni édesanyátokat, de borzalmas dolgot művelt, miután a Gabi az első műtétje után lábadozott:

történt ugyanis, hogy megkérdezte a Gabitól a kórházban, hogy bevihet-e Titeket látogatni. Gabi nem szerette, ha gyengének látják, ezért azt a választ adta, hogy "majd, ha meggyógyultam úgyis találkozom velük". Erre anyukátok visszakérdezett: "és mi lesz, ha nem gyógyulsz meg?"

Ettől a pillanattól kezdve Gabi feladta a küzdelmet és három hét múlva már halott volt. 

 

Megadom a nagymamátok elérhetőségeit (ezért anyátok biztosan megölne engem), ha gondoljátok, keressétek meg őt:

Urbán Jánosné, 3400 Mezőkövesd, Egri út 68. Telefonszáma: 06 49 311-938. Ő már várja a jelentkezéseteket és bízik benne, hogy még megérheti, hogy találkozik veletek. Nem tagadom, hogy az ő bűnei elévülhetetlenek, de Ti már lassan felnőtt emberek vagytok, jogotok van tudni ezekről a dolgokról, jogotok van saját véleményt alkotni a történtekről. Még valami: nagymamátok igen jómódú. Most, hogy a Gabi meghalt, az ő részét is anyukátok fogja örökölni, és, ha ő jól gazálkodik majd vele, később egyikőtöknek sem lesznek anyagi gondjai, ugyanis itt nagy dolgokról van szó, de ez már tényleg nem rám tartozik.

 

Tudom, hogy most a bulizásról szól az életetek, de majd később, ha Ti is úgy érzitek, látogassatok vissza erre az oldalra és olvassáto el újra ezt a néhány unalmas bekezdést. Addig is legalább egyszer menjetek ki a Gabihoz a temetőbe. Legyen ez az első lépés. Ha kérdésetek van, nyugodtan hívjatok: 20 353-1683.

 

Üdv.: Gyuri